Történt ma egy negatív esemény, ami miatt nagyon szomorú voltam egész nap. Hazaértem, és semmihez sem volt kedvem. Egyedül szerettem volna lenni, de azt éreztem, hogy semmi sem segíthet, hogy jobb kedvre derüljek. Aztán eszembe jutott az alkotás, és kiborítottam az összes alapanyagomat egy nagy kupacba. Mindig így kezdődik. Megihletett. Nekikezdtem az utolsó kámeának. Magamnak. Imádtam minden tűszúrást és apró bakit. Abszolút kedvenc. Az enyém.
Csodálatos olyan dolgot tanulni - művészetterápia- amiben igazán hiszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése