Hungarikumok.

Nagyon szeretem a régi dolgokat - ez nem újdonság számotokra - de nem a hagyományőrzés miatt, hanem mert úgy gondolom, hogy ezek a tárgyak igazi értéket képviselnek, ebben a tömegcikk-párti világban. Minden dolognak története van, és sokat mesélnek. A korról, mikor a tárgy született, és a gazdájáról, aki ugyanolyan kincsként őrizte, mint ahogy én fogom, de valamiért mégis meg kell válna tőle. Ezért mindig van valami varázslatos számomra az újonnan beszerzett régiségeimben.

Nagyon szeretem a hagyományos magyar hímzést is. A nagymamám által hímzett terítők borítják otthon az asztalokat, bár néhány helyen felváltotta az új, műanyag vacak, ami még csak rokonságban sincs a nagymamám kincsével. Én nem asztalterítőben élem ki ezt a szerelmemet, hanem a nagymamám által hímzett párnán alszok kicsi korom óta. Az első ilyet 13 évesen készítette el nekem, a névnapomra kaptam, és tavaly nyárig bírta, mert az anyag sajnos tönkrement (majdnem 10 év!) A 23. születésnapomra készített nekem egy új párnahuzatot. Rossz a szeme, fél évbe telt az elkészítése. Gondolhatjátok, mekkora értéket jelent ez számomra (most nem sírok).

Régóta gondolkoztam azon, hogy írni fogok arról, hogy a hagyományőrzés mennyire fontos ebben az értékvesztett világban, de mostanra érett meg ez a bejegyzés. Ugyanis úgy gondolom, hogy nekünk, kézműveseknek kell összefogni, hogy ezt a hagyományt továbbgondoljuk! Ha nincs igény a kézi hímzésű asztalterítőkre, akkor lesz igény másra, melyben megjelenhet az a tudás, melyet a nagymamánk tanított nekünk.

Kézműves alkotók egyedi ötleteit mutatom be, akiket pozitív példaként állítanék fel a hagyományőrzés mellett. 

Meilinger Zita kézi hímzésű lenvászon-bőr laptop táskája

Vadjutka Modern Magyarország kollekciójának egy darabja

Bjudit16 kézi hímzésű pénztárcája lenvászonból

Mácsár Andrea hímzett textil-fa medálja

Csak így tovább, kedves alkotók!