Törökországi utas

 

Erasmus által megismertem egy nagyon kedves, török lányt, Deyrát.

Mióta haza utazott Törökországba, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot.

Legutóbbi beszélgetésünkkor megdicsérte valamelyik alkotásomat. Eszembe jutott, hogy szívesen meglepném valamivel, de nem tudom, minek örülne igazán. Az egyik bevásárló táskára bökött rá, de rám bízta, hogy hogy fog kinézni.

Tudtam, hogy csipkét biztosan felhasználok majd az alkotás során, és mikor előkerült ez a mesés textil, csodás összhangot éreztem. Régi bútorok és virágok díszítik, és minden fércelést kézzel hajtottam végre, ugyanis az első varrógép megvásárlása még várat magára.

Ő lesz tehát az egyik utas a barátnőm csomagjában!